Húúúú!!!! Ez nagyon király lett!!! Mindenféleképp jöjjön össze Cassy és Natci!!!! Ez csak egy ötlet, de lehetne még egy lány páros is és még normális (fiú-lány) kapcsolat is, de az csak mellék szálként!! Szuper!!
3. fejezet - A "feles" fejezet
2015.07.28 17:17
Sziasztok! ^-^ Sajnálom, hogy ilyen sokat késtem, de mint tudjátok, rokonaimnál voltam, ahol lehetetlenség lett volna megírnom egy fejezetet abban a pár percben, amíg naponta ültem a laptopom előtt. :'D De most erővel vágok neki továbbra is, és ki tudja, talán egy ihletes napon bepótlásra fog kerülni ez az idő is. :') De most, cím magyarázás jön: Így van, ez egy "feles" fejezet. Hogy miért, azt meg is tudjátok, ha olvastok. ;) Szóval nem is szeretném húzni az időtöket, kellemes szórakozást kívánok mindenkinek! ^-^
A hála
Jelentkezem. Szóval...Itt áll Kentin velem szemben, az ajtóban, aminek a kilincsét szorongatom már egy jó ideje, de a „Beszélni szeretnék veled.” mondatára mégsem tudok kinyögni semmit. Talán mert zavarban vagyok? Annyira szégyellem azt, ami történt az órán? Sok a lehetőség, de az a valós helyzet, hogy én magam sem értem, mit érzek most pontosan, és mi a kiváltó ok.
De egy próbát megér. Tudom, mi jön. Be akar jönni, hogy rákérdezzen a részletekre:
„Jártál már pasival?”
„Csókolóztál már pasival?”
„Mentél randira pasival?”
Vagy…
„Feküdtél már le pasival?”
...Ha erre rákérdez, kedvem támad elsüllyedni. Sőt, már maga a gondolat is eléggé zavaró. Csak az a helyzet, hogy mindenre „nem” a válaszom. Mi más is lenne? Errefelé biztos nincsenek melegek, másik otthonunk környékén sem voltak vagy csak nem tudtam róluk. Én sem szeretem híresztelni.
- Akkor…? - ébreszt fel Kentin újabb rákérdezésével. Úgy néz ki, elbambultam, már megint. A közelében mostantól fogva mindig ez lesz?
- Nem bánom… - feleltem egyhangúan, és egyet hátrébb léptem, hogy be tudjon jönni. Fel vagyok én készülve mindenre, bizony ám! Nem fogom hagyni, hogy ismét reménytelen szerelmet kergessek, mint egyszer a régebbi iskolámban. Nem, többé nem hagyom. Meghallgatom, aztán elviselem a „fújj, ez meleg” pillantását pár percig.
Nem szerettem volna normális vendéglátást tartani, úgyhogy csak fogtam magam, leültem a kanapéra. Ő pedig szintén így tett...Ennyire azért nem kell kedveskednie, jól tudom, mi jár a fejében. Jobb lenne távolságot tartania tőlem, mielőtt lekapom őt, vagy valami...Nem tenném meg. De ő biztos ezt hiszi. Mindenki ezt hiszi.
- Szóval? - néztem magam elé unottan. Így van, nem is csinálom olyan rosszul. Úgy teszek, mintha nem is érdekelne. Csak annyit tud, hogy meleg vagyok, azt nem sejtheti, hogy ő tetszik is nekem. Ugye? Ugye nem sejtheti?!
- Ami az osztályban történt…
„Kezdődik.” - figyelmeztettem magam rögvest. Tisztában vagyok mindennel, mégis tudom, hogy fájni fog. Fájni, csak nem értem, miért. Érzem, hogy Kentint kedvelem. Tetszik nekem. De hogy szerelem lenne-e a dolog...az jó kérdés.
- Igen, igen, tudom, én a barátod akarok lenni. - legyintettem, reflexből lerendezve a dolgot. Nem akarom ezt végighallgatni, így inkább bebiztosítom, hogy nem lesz semmi több. Mintha így reménykednék abban, hogy rábólint, elfogadja, hogy barátok maradjunk, és megnyugszik, hogy nem mászok rá…
- Azt akartam mondani, hogy engem nem érdekel, megértem a helyzeted, nem lehetett kellemes kimondanod. - beszélt ugyanolyan hangnemben. Nem is tűnik úgy, hogy sajnálna. Inkább csak biztatni szeretne, vagy mi a fene…De miért? Ilyet még senki nem csinált.
- A többiek már tudták mind. Csak nem akartam egyből kimondani. Úgy értem, izé… - francba is, elkezdek dadogni. Ez így nem lesz jó, nem találom a szavakat, lehet, hogy totál érzelgősnek fog hinni… - ...Úgy értem, nem mintha nem bíznék benned, el akartam mondani, csak...csak azt hittem, túl gyors, és így nem akarsz megismerni, és nem akarsz a barátom lenni… - szóltam végül.
„Tessék. Kimondtam. Tetszik? Most mehetsz haza…”
És csend. Néma csend következett, minimum három percen keresztül csak hallgattunk. Tücsökciripeléshez még igencsak korán volt, de azon kívül éreztem, hogy elönti az arcomat a pír. Jobban belegondolva, nem kellett volna ilyen...közvetlennek és őszintének lennem. Azzal is megelégedett volna, ha azt mondom, csak szimplán ciki a helyzet nekem. Ezt is elszúrtam.
- Ha nem akarnék a barátod lenni, nem jöttem volna el idáig, hogy erről beszéljünk. - jelentette ki. Le sem tudnám tagadni...a szívem kiugrik a helyéről. Egyetlen mondatától csinálja ezt, így teljesen összezavarodok. Az egyik pillanatban ő a bánatom okozója, de néha pont ő az örömforrásom. Miért tud Kentin ennyire befolyásolni?
- Így már értem… - nyeltem egyet.
Ennél jobban nem is tudtam volna kifejezni, hogy tovább akarok lépni a témán, de a fiú vette a lapot, nem erőltette.
- Akarsz menni valahova? - biccentett az ajtó felé, mire felkaptam a fejem.
- Nem is tudom...Armin nincs itt, és lehet, hogy keresni fogsz.
- Hagysz neki üzenetet.
Igaz…
- De nálam van a kulcs…
- Van helyetek, ahova szoktátok rejteni, nem?
Igaz…
- De a csomagjáról sem tud…
- Alexy, akarsz te egyáltalán jönni?
- Akarok, na! Csak eszembe jut minden. - csaptam össze a tenyereim. És tényleg úgy hihette, kifogásokat keresek.
Pár perc múlva már a park felé tartottunk. Kentin közvetlenül mellettem sétált, nem is valami távol. Nem akartam ezen gondolkodni, de mi lenne, ha a kezeink hirtelen összeérnének? Ha súrolnák egymást? Érezné, hogy milyen forró a testem a lehűlt levegő ellenére is? Megfogná a kezem? Ha igen, akkor miért? Ha nem, akkor nem érezné kínosnak a dolgot?
- Kérsz valamit enni? Beugorjunk valahova? - törte meg a csendet.
- Nem, már ettem… - jött tőlem az egyszerű válasz. Nem is tudom, miért egyeztem bele, hogy vele menjek sétálni, amikor éppen eleget töröm az agyamat rajta enélkül is, nem hiányzik, hogy még szerencsétlenkedjek is előtte.
- Megkaptad a papírt? - kérdezett rá valami teljesen másra.
- M-Milyen papírt? - ráztam meg a fejem. Nem kéne elkalandoznom ismét...
- Első órában. Beiratkozást kellett intézni, így odaadtam másnak, hogy továbbítsa neked.
„Akkor azért nem volt ott? Szóval mégsem az volt a gond, hogy nem kedvel...”
- Jaaaa, igeeeeen. De nincs mit megköszönnöd, csak körbevezetés volt. - néztem a padlót.
- Mondtam, hogy meghálálom. - kereste a tekintetemet komolyan. - Vagy valami, amit szeretnél? De őszintén.
„Van-e valami, amit szeretnék? Ami örömöt okozna? Hát, ha én azt kimondom, ennek a rövides barátságunknak egyből vége is szakadna...” - mondtam magamban. Képtelenség, hogy bármit is kimondjak, mert vagy kiröhögne, vagy elfutna világgá, abban biztos vagyok.
- Alexy? - figyel még mindig engem. Nem fog békén hagyni addig, amíg nem válaszolok valami értelmeset? Nem akarom Kentint elveszíteni egy ilyen nap után. De ha pedig kimondom, hogy:
„Csókolj meg...”, akár még csak halkan is, akkor nem fog úgy tenni, mint most. Egy lépést tesz felém, egyik kezét a karomra helyezi, aztán lehajol. Időm sincs felfogni, de máris az ajkai érintését érzem meg a számon.
Egy ártalmatlan alku
Épp hazafelé indultam, az utolsó órának is már rég vége.
A diákönkormányzat elnökeként ugyanis az én feladatom a legtöbb irat, és beiratkozási kérvény rendszerben tartása és átnézése, most pedig, hogy többen is szeretnének az iskolánk tanulóivá válni ebben a hónapban, megsokszorozódott a munkám.
A fiókba raktam mindent, behúztam, becsuktam magam mögött a terem ajtaját, a tanáriba érve pedig felakasztottam a helyére a kulcsot.
Már a folyosón lépkedtem teljesen kimerülten, mikor egy igencsak ismerős alakot láttam meg a DÖK teremből kilépni.
- Castiel? - hallatszik hangomból a meglepettség. - Te meg mit keresel itt?
Na igen...mit csinál itt, AZ ISKOLÁBAN, ilyenkor, amikor még az órákra is alig akar bejárni?! Ráadásul a DÖK teremnél? Rossz előérzetem van.
- Téged kerestelek. - vágja oda nekem a szokásos mély hangjával.
Igen, már most rosszul kezdődik. Nincs ehhez most hangulatom, haza kell érnem, különben megint bajban leszek, Amber pedig nem fog kiállni mellettem. Neeem, az biztos kizárt dolog.
Eleve azt sem értem a húgomban, hogy képes pont egy ilyen fiút szeretni, mint ez a vörös démon...Az ilyenektől van hányingerem. Hányingerről szólva, a gyomrom tényleg elég furcsa mostanság, mikor látom. Talán annyira bemeséltem magamnak, hogy rosszul vagyok tőle, hogy tényleg reagálok is rá? Lehetséges ez?
Elkalandoztam...pedig válaszolnom kéne, de hogy erre mit, arról fogalmam sincs.
- Engem? - kérdeztem vissza végül. - Miért? Hoztad végre az igazolásokat? - sandítottam rá, bár ezt talán inkább kihagyhattam volna, mintha dühösebbnek tűnne...mondjuk, ő mikor nem tűnik annak?
- Nem-nem. Te tartozol nekem.
Felvont szemöldökkel pislogok rá. Én? Tartozni? NEKI? Soha nem kértem tőle semmit, sőt, igyekeztem a lehető leginkább elkerülni az ilyen helyzeteket.
- Miért? Mivel? - érdeklődtem egyből mindenféléről. Kizárt dolog, hogy bármit is adjak neki.
- Ma nem adtál pénzt.
Ó, hogy erről van szó…
Igen, Castiel eléggé erőszakosan szokott tőlem kéregetni, csak azt nm vagyok képes felfogni, miért, amikor ő maga is elég jól él. Valamiért mindig az én zsebpénzemre fáj a foga, a múltban történtek óta mindig így viselkedik velem, más nem lehet az áldozat, csak én.
- Tudtommal nincs az iskola szabályzatában, hogy pénzt kell adnia neked bárkinek is. - fordítom el a fejem, és nyelek egyet. Általában visszaszólok, ha tehetem. Csak nem olyan kegyetlenül, ahogy ő teszi. Nem akarok erőszakosságot az iskolában, és sehol máshol sem tűröm. Ez a viselkedés, amit nap, mint nap leművel...elfogadhatatlan! Ahogy az igazgatónő mondaná, én pedig lelkesen bólogatok rá, mert egyetértek.
- Mit mondtál?! - tett felém egy lépést.
Hátrálni kezdtem.
- Castiel, kérlek, fejezd ezt be. - szóltam újra. Már az órákon való jelenlétét is nehezemre esik elviselni, pedig meg sem szólal. Csak ül a padban, és bámul ki az ablakon, vagy alszik. Talán épp ez zavar a legjobban. Hogy teljesen az ellentétem.
- Ugyan, mit? - kapta el a csuklómat, aztán egy nagyobb lendülettel az ajtónak taszított. Vigyorog...a képembe vigyorog, mert tudja, hogy erősebb. És ezt élvezi. Gusztustalan.
- Ezt… - sütöm le a szemeim. Szorít, biztosra veszem, hogy nem fog elengedni.
- Na jó. Kössünk egy alkut. - lazít a szorításán végül, bár még így is eléggé tart.
Elgondolkodom. Vele alkut kötni nem a legszerencsésebb dolog...De a feltételeket hallani akarom. Hátha megkímél, és nem ad valami lehetetlen feladatot.
- Mondd.
- Soha többé nem fogok kéregetni tőled pénzt, és nem csinálok veled olyasmit a gimiben, amit nem akarsz. - kezdett bele. - Ha…
- Ha…?
- Ha minden héten pénteken velem töltesz két órát.
He?
- Veled tölteni két órát? - kérdeztem rá, mert azt hittem, halláskárosulttá váltam.
- Jól hallottad. - bólintott elégedetten.
- Miért?
Tuti, hogy valamire készül...Minden héten vele lenni iskolán kívül két órát...Mi ketten, együtt...Biztos ő ebben?
- Benne vagy, vagy nem?
Oké, ezek szerint semmi egyéb információt nem fogok tudni kihúzni belőle. Makacs.
Végül is, nem látok benne hátrányt...azt hiszem. A testi épségem biztosítva van, a pénzem sem fog eltűnni rejtélyes módon, mi más kell még? Egyelőre megelégszem, mondjuk az jobb ajánlat lett volna, hogy örök életre leszakad rólam.
- Benne. - ráncolom a homlokom, ő pedig beleegyezésem után elenged, és hátrébb lép.
- Holnap suli után találkozunk. - mért végig, aztán rám kacsintott.
- Holnap?
- Péntek. - világosított fel, és a kijárat felé sétált, én pedig ottmaradtam a folyosón egyedül, átkozva magam, hogy elfelejtettem: Holnap két hosszúnak ígérkező órát kell eltöltenem az ellenségem társaságában.
Ding-dong...Péntek, délután
Értem én, hogy Castiel általában lusta típus...Na de mégis mi a fészkes fenéért nekem kellett eljönnöm egészen a házáig, amikor az ő ötlete volt ez az egész?!
Elegem van...Már most elegem van! Biztos, hogy végig akarom én ezt csinálni? Így utólag, kár, hogy beleegyeztem...Akasszon fel az alsógatyámmal együtt, akármit, csak ne kelljen megnyomnom ezt a csengőt…
De megnyomom, aztán pedig csendesen álldogálok továbbra is odakint. Alig telik el pár másodperc, az ajtó kitárul, én pedig megpillantom a vöröst.
- Mindig ilyen pontos vagy? - néz rajtam végig ismét, csak most sokkal lassabban, mint tegnap a folyosón.
- Még szép, hogy az vagyok! - vágom rá egyből. - Na, menjünk.
- Ugyan, ilyen hamar túl akarsz rajta esni? - dobja be a szokásos vigyorát.
- Természetesen! Indulás!
- Valamit azt hiszem, félreértettél, itt én dumálok, én találtam ki ezt az egészet. - lépett ki hozzám és kulcsra zárta a ház ajtaját. Hah, én is mindig a növény alá rejtem.
- Ahogy gondolod… - sóhajtok. Nem igazán figyelek arra, mit mond, inkább abban reménykedem, hogy csendben túlélhetem ezt. - Mutasd az utat. - mondtam. Halvány dunsztom sincs, merre akar engem vinni, de nagyon remélem, hogy nem egy erdő közepén akar meggyilkolni. Még logikus is lenne…
- Igenis, Natci.
- Natci?
- Jó, nem?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert nem.
- Akkor lennél inkább Cukorka?
- Jó a Natci.
...És ez csak egyetlen párbeszédünk volt az út alatt, a többit nem is merem részletezni, eddig is tudtam, hogy Castiel igencsak durva dolgokon szokott gondolkozni, na de hogy ennyire…
Végül egy fákkal teli helyre értünk...Várjunk csak. Erdő? Jesszus, én azt nem gondoltam komolyan! Ez tényleg meg akar ölni...Istenem…
- Amit most látni fogsz, nem árulhatod el senkinek, felfogtad? - szólal meg, amitől megrezzenek.
Bólintottam. Nem értem, miről beszél, én itt nem látok semmit.
Aztán már csak azt érzem, hogy megragadja a kezem, és maga után kezd el húzni.
- Castiel? - kérdezek rá talán egy kicsit hangosan, de meg sem próbálom elkapni a kezem.
Nem válaszol. Rápillantok a kezére, amivel a sajátomat szorítja. Látszik, milyen erős. És egészen melegnek tűnik. Pedig ez a srác nem pont a lágy szívéről híres, azt hittem, tényleg olyan, mint egy jégcsap.
Csak nézek lefelé, egyik lábam sebesen rakom a másik után, közben már zihálva veszem a levegőt. Megijeszt. Legalább mondhatná az okot, miért kell ennyire sietnünk...Az erdőben.
Végül megáll, olyan hirtelen, hogy majdnem a hátának ütközök, de látszólag őt ez nem zavarja.
- Ez lenne az. - biccent egy igencsak nagy faházra, a sok fától teljesen takarásban van. - Már egy ideje itt „tanyázok”.
Bámultam a teljesen tiszta, zavartalan helyre, Castiel pedig kézen fogva lépdelt velem újra. De miért kézen fogva…?
- Íme. - lép be a kissé nyikorgó ajtón, én pedig újra ámuldozom.
Olyan, mint egy normál ház...Még kandalló is van?! A mennyországba csöppentem…
- Ne olvadozz. - röhög drága „jóbarátom”.
- Elképesztő ez a hely. - mondom ki ami már egy ideje a fejemben van.
- Apámmal régen lejártunk ide. Csak amióta munka miatt utazgat, elhagyatott lett, gondoltam kellenének még emlékek.
- Emlékek? És ahhoz miért kellek én?
- Ki más lenne képes emlékeket adni, ha nem a legnyomorékabb ember a világon?
- ...Most nyomoréknak neveztél?
- Jól hallottad, Cukorka.
- Castiel!
De azt hiszem, értem már. Castielnek csak kell valaki. Elvégre egyedül van, Lisandert leszámítva. De vele sem lehet mindig. Szóval a vörösünk magányos...Kicsit furcsa ebbe belegondolni, de nem is olyan rossz. Mégiscsak vannak emberi érzelmei is, talán félreismertem?
- Oké, abbahagyom. - emelte maga elé a kezeit.
- ...Szóval. - köhintettem. - Rendben, eljövök ide minden héten. De akkor te is megfogadod az alku rád vonatkozó részét, igaz?
Látom megleptem, mert csak felvont szemöldökkel nézett rám, alig felfogva, mit mondok. Végül rábólintott.
...Így kezdődött, hogy az erőszakos ellenségemmel kell egy fedél alatt élnem...egy héten egyszer, két eseménydús órán keresztül. És hogy miért eseménydús? Hát, azt hamarosan megtudjátok.
És most jön a kérdésem: Számítottatok-e arra, hogy lesz egy másik páros is? :'D Ha nem, akkor újabb kérdés: Mi a véleményetek, legyen pár Cassy x Natci rész is? Második történetszál. :3 Egyéb: El tudtok-e képzelni még valamit harmadiknak? Naaaa? Naaaa? *vigyorog*
És egyéb: Ígérem. De tényleg, ígérem. A következő hosszabb leeeesz. :c *saját írásán akadt ki*
Téma: 3. fejezet - A "feles" fejezet
Vélemény/vedd,aminek csak akarod :)
Neko57 | 2015.08.10
Szia ! Most találtam rá a blogodra és a történetedre is,bár egyetlen órácska alatt átrágtam magam minden eddigi fejezeten.Mit mondjak ? Nagyon tetszik eddig ! Jól írsz,a történet pedig jól beleillik a Csábjeles világába :D Örülnék Cassy és Nath párosának is a történet folyamán.Tetszik ez a szál,szerintem jöhet ^^ Üdvözlettel : Neko-chan,avagy Bagoly-Cica
Gyááá...!!! *-*
Johinyuszi | 2015.08.06
Imádom! :D Nagyon wunder shön lett! Alig várom a kövi részt! Nekem nagyon tetszik az ötlet, egyáltalán nem számítottam erre a fordulatra!!! ^^ :3 Nekem bejön, és amint látom, mindenki mádnak is :D Folytasd, amint van időd *-* :)
*3*
NinaHaraku | 2015.08.02
Johet a paros *3* nati es Cassy xD *q*
Nagyon jo a blogod. Folytaaaaasd :3
*-*
Neko ^-^ | 2015.08.02
Imádom a blogodat! Nekem tetszik a Castiel x Nataniel páros is, nagyon kis cukik ^-^
Folytasd hamar! :D
király
Jázmin, anime fan | 2015.07.29
Nagyin tetszik a Nataniel Castiel páros is jó :-) alig várom a kövi részt nagyon tetszik :-)
3.rész
viki660 | 2015.07.29
E Fura lenne a nate és cast történet mert ők utálják egymást...De elképzelhető.Az alexy és kentin páros cukibb.
Amúgy ez a 3.rész nagyon jó csak ez a castos dolog furi..De jó...
alma xd
:) | 2015.07.28
Szia, nagyon szeretem a történeted :D es szerintem NE legyen Nat x Cast sztori... szerintem.jobb a kentin x Alexy sztori... érzékibb az alexys... nem ugy mint a castieles... nem tudnal castielt melegnek titulalni o.O xDDD :3 *-*